Osztálytalálkozó 1962-1970

Kedves Olvasó!

Kezdjük a száraz tényekkel! Ennek az írásnak az alap története több mint fél évszázados. 1962. és 1970. között a besnyői általános iskolában járt osztályról  szól. Az éppen csak átadott (a kor szerint modern, világos – úgynevezett 8 osztályos) új iskolában 1962-ben kezdte meg a tanulmányait 47 (igen jól olvassák, negyvenhét 6-7 éves) nebuló, hogy megtanuljanak írni, olvasni, számolni. Mint minden új kezdetekor volt izgalom sok, de a rutinos Gáspár tanító néni pillanatok alatt közösséget formált, nevelt, irányított bennünket és már első osztályban látszott, hogy jó kis társaság lesz ez!

Letudván az alsó tagozatot, Kovácsné Magdika, Berényiné Marika és Császár Mihály tanítók gondoskodtak arról, hogy a „felsősök”, a nagyok közé olyan osztály kerüljön, akik megállják a helyüket a komoly (matematika, fizika, kémia, biológia) tudományok között is. Ez talán így is volt, mert a tablóképen az látható, hogy 45 tanuló fejezte be a tanulmányait 1970-ben. Itt soroljuk fel azoknak a tanárnőknek, tanároknak a nevét, akik mindannyian megmaradtak az emlékezetünkben: Deli Pál, Matkovics László, Somorácz Mihálnyné, Pataky Csaba, Vizi Józsefné, Matkovics Lászlóné, Bakos Benjaminné, Rikerth Erzsébet, Pataky Csabáné.

Akkor 1970-ben azt ígértük egymásnak, ami minden tablón olvasható: találkozunk 5 év múlva! Ebből lett talán 20 év, amikor találkoztunk és azután újra száguldottak az évek, évtizedek, mígnem több ígérete, de meg nem valósult kísérlet után (letudván a covid járványt is) 2023. Novemberében komolyra fordultak az események. Kurucz Feri barátom (osztálytársunk) megadta a jelet! Osztálytalálkozót kell szervezni, igaz, hogy „nem kerek” évforduló van, de 54 év az 54 év! Úgy döntöttünk ezt tesszük kerekké!

Következett a szervező munka. (Facebook nélkül) csak telefonon és személyesen!!
A mostanra 34 főre fogyatkozott létszám. Sajnos 11 társunk az évek során eltávozott közűlünk, emlékezzünk meg róluk itt is név szerint: Zsári Julianna, Marczis Margit, Vörös Gabriella, Mikodi Magdolna, Hamperger Katalin, Kurucz Magdolna, Vajda János, Tunyogi István, Czeilinger Tibor, Mikodi József, Rumpler István.
A közöttünk lévők „felkutatása” nem kis feladatnak látszott. Sokan közűlünk maradtak Besnyőn, vagy a szűk környezetben, ők voltak az egyszerűbb esetek, de sokaknak szinte nyoma veszett!
A kitartás a keresésben azonban meghozta a gyümölcsét, február elejére készen állt a 34 főből álló névsor. Mindenki neve mellett felefonszám, elérhetőség.
Meghirdettük a találkozó időpontját is! 2024. április 20-án 13 óra 30 perc, helyszín Iskola!

Engedtessék meg nekünk, hogy felsoroljuk a neveket is, mert ez az osztály (persze, ha másik osztály csinál találkozót, akkor ők is) megérdemli ezt. Tehát a névsor: Andrási Mária, Bugyi András, Csete Béla, Farkas András, Farkas József, Farkas D. László, Fodor Éva, Fridrich Terézia, Germán Zsuzsanna, Hambalgó Mihály, Keszei Edit, Kókai László Kovács Éva, Kovács Györgyi, Kovács, Klára, Kovács Pál, Kurucz Ferenc, Madarász János, Mészáros László, Mészáros Orsolya, Molnár Lídia, Orbán Görgy, Pálmüller Béla, Pesszer Béla, Rákos Ilona, Szajcz Erika, Szalai Erzsébet, Szalai Katalin, Szűcs Szilveszter, Tóth Ilona, Varga Éva, Varga Katalin, Vincze Lajos, Zvara Erzsébet.
A kocka el lett vetve! (szabadon idézve: „Alea iacta est” Julius Caesart!)

-  2  -

A szervező bizottság sokszor „ülésezett” és azt állapította meg, hogy az érdeklődés élénk, a visszajelzések biztatóak. Az iskolában az igazgatónő segítőkészségének köszönhetően megtaláltuk (nem igazán méltó körülmények között) a tablót és teljes szépségében a 8. osztályos naplót! Köszönet érte! (* lásd az írás végén)

Elérkezett a nagy nap! Április 20-a. Az iskola udvarán gyülekeztünk, szinte mindenki szájából a legtöbbet elhangzott szavak a következők voltak: „Azt a mindenit! Te vagy az!?”, „Ez nem igaz”, Te vagy?? „Figyelj, ki jön ott!?”
13 óra 45 perckor miután megjelent közöttünk Pataky Csaba és Pataky Csabáné tanáraink hosszú – szinte szűnni nem akaró – tapssal köszöntöttük Őket!
A nyitott iskola újra várta a régi diákjait! Körbejártuk és csodáltuk a régi falakat, padokat, mindenkinek volt egy története és mi újra kicsik lettünk, az iskola pedig nagy!! Hiába 8 év! Nem múlik el nyomtalanul! Egymás szavába vágva idézte fel mindenki, hogy hogyan volt akkor!? Emlékszel!! Igen! Mindenki emlékezett!
A találkozó fontos része volt, hogy a besnyői temetőben elhelyeztük az emlékezés koszorúját a társainkat idézve!

Ami pedig ezután következett, azt úgy gondolom felejthetetlen lesz mindannyiunk számára – legjobban annak a 27 öreg diák számára – akik a kötetlen beszélgetésen részt vettek. Mindenki elmesélte, hogy „mi történ velem”! Késő estébe hajlóan idéződtek fel az újabb és újabb történetek, felejthetetlen események. Jó volt látni, hogy mindenki újra kisdiák lett!
Az est csúcspontjaként Patakyné Marika felvágta a régi tabló képét idéző tortát! Ezután ismét újabb történetek, sztorik hangzottak el, nagyon jó volt látni a viszontlátás felhőtlen örömét, a csillogó szemeket! Kedves Osztálytársaink! Köszönöm, köszönjük nektek ezt a csodálatos estét! Jó volt újra veletek diáknak lenni!
 
*Megjegyzés: Tisztelt Igazgató Asszony! Ezúton engedje meg, hogy felajánljuk a segítségünket arra vonatkozóan, hogy a még „nem méltó helyen lévő tablók” megmenekülhessenek az enyészettől. Köszönjük még egyszer a közreműködését!

Csete Béla